Nulltündér
08-02-05 2008. febr. 5. 7:56, Pepi,
Karafiath Orsolya
Nulltündér
... s a mindig másmilyen most egyszínű.
Akár a lég - alakja
változása...
Riadt és rebbenékeny.
Összerezdül,
eltűnő testét zaj,
a fény ha bántja.
Ruhája ránca nyár, gyűrött románc,
hajába kócolódott minden
este.
Letört körmöcskéjéből furcsa
félhold;
testét a hőség lassan
áterezte.
Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségű,
tündéri kék.
A hajnal harmatában nem
találod -
saját varázsa szórja
szerteszét.
Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj,
csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád,
érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja
semmivé lesz.
Fekszik csak az esőáztatta fűben,
fehér vászoncipője tiszta
sáros.
Nézd hosszasan s ő percről
percre szebb lesz.
Álmodd hozzá
egy másik éjszakához.
